Az akut veseelégtelenség (AKF) a vesefunkciók hirtelen megszűnését jelenti. Gyakran a vesék vérkeringésének átmeneti zavara okozza, például miokardiális infarktus következtében vagy szepszis részeként.

A glomeruláris filtrációs ráta (GFR) hirtelen csökkenése többszörös zavarokat eredményez, amelyek magukban foglalhatják a csökkent vizeletürítést, a folyadék-túlterhelést, a vesében visszatartott anyag megnövekedett szintjét, a metabolikus acidózist, az elektrolit-egyensúlyhiányt (például magas káliumszint (hiperkalémia) és más urémiás szövődményeket.

Következésképpen ideiglenes extrakorporális vértisztításra (dialízisre) lesz szükség a vesefunkció lehetséges helyreállításáig. Az akut veseelégtelenség általában nem okoz állandó szervkárosodást vagy a kiválasztó képesség csökkenését, ez az állapot megfelelő kezelés esetén gyakran visszafordítható, és teljes gyógyulást eredményez. Egyes esetekben azonban az akut veseelégtelenség krónikus vesebetegséggé alakulhat.

A terápiás aferézis egy extrakorporális vértisztító eljárás. Az aferézis kifejezés a görög „Aphairesis” (eltávolítani, elvetni) szóból ered.

A terápiás aferézis szelektíven távolítja el a beteg véréből vagy plazmájából a patogén komponenseket. Gyakori módszer a terápiás plazmaferézis, ahol az összes plazmafehérjét kivonják, nem csak a kórokozókat. Az elveszett plazmát albuminnal, kolloidoldatokkal és/vagy egészséges donorok friss fagyasztott plazmájával helyettesítik. Ez szelektív és specifikus vér- és plazmatisztító rendszerek kifejlesztéséhez vezetett.

Az ártalmas anyagok (például LDL, autoantitestek, májtoxinok) szelektív eltávolítása javítja a beteg egészségét, különösen azokban az esetekben, amikor a standard kezelés nem elegendő.